Ezt is a kocsmában mesélték, hogy a lenti utcában lakó testvérpár fel akarta vinni a fenti utcába a talicskát a mamához. Igenám, de ez kb. 400 méter talicskázást jelent, aminek a fele felfelé van, nem is kicsit, nehogymár odáig el kelljen tolni. Nosza gondoltak egyet, fel is ültek a motorra úgy, hogy az idősebbik testvér ült elöl, mögötte a fiatalabb, hátrafelé tartva a kezét, benne a talicska fogantyúja, és úgy robogtak talicskát szépen maguk után húzva felfelé az egész falun. A mama háza előtt ott állt az egyik körzeti megbízott, szolgálaton kívül, de egyenruhában, és odaszólt nekik, hogy ej fiúk, ha a rendőr ezt meglátja, nagyon megbüntet titeket.

Hozzánk szeretnek jönni a cimborák, barátok és rokonok. Egyrészt van hely bőven, másrészt jó hely ez, harmadrészt meg itt jó, nem véletlenül lakunk itt. Napközben csend van, de aztán mikor hazajön a jónép, akkor jómunkásemberhez mérten nekiáll füvet nyírni vagy fát vágni valami berregő hangszerrel, attól függően, hogy milyen évszak van. Vagyis a favágás az nem szezonális, a fűnyírás azért az még igen. Szóval van itt ez a csend, amire nem is ez a legjobb szó, hogy csend, hanem hogy béke, ez az, igen, itt béke van. A legnagyobb falubál utáni verekedés közepette is csak azt mondod, hogy itt béke van. És csend. Egyszer itt volt nálunk Cs. Bubu, aki mindig is nagyvárosi kereszteződésekben lakott, villamosok zötyögtek, buszok sziszegtek éjjel-nappal, na és ő mondta, hogy nem tudott aludni nálunk ebben az állat nagy csendben. "Legalább jönne egy busz, vagy egy villamos vagy valami ebben a kurva nagy csendben, ezt nem lehet kibírni."

Most viszont olyan látogatók voltak, akik bírják a csendet is. Este arról beszélgettünk, hogy ki milyen diafilmet szeretett gyerekkorában, és akkor mondta K., hogy neki az óvodában annyira elmagyarázták Lenin elvtársat, hogy ő hisztizett a nagyáruház közepében a nyolcvanas évek elején, hogy neki Lenin élete kell diafilmen, és semmi más. A boltos nénik és az anyuka is hiába sorolta az egyéb opciókat, úgymint Mazsola és Tádé, Frakk és egyebek, ő csak verte a huppot, hogy neki semmi nem kell, csak Lenin elvtárs élete diafilmen. Sajnos nem lehetett kapni. Anyuka biztosan nem égett. Elképzeltük, ahogy a nagyobbik gyerekünk Orbán Viktor életéért nyaggat a játékbolt közepén, és átéreztük az akkori anyuka nehéz helyzetét. Aztán erről másnak az jutott eszébe, hogy volt régen a Kalabok című orosz újság gyerekeknek, amiben volt egy átlátszó vékony nejlonlemez, amit úgy kellett kivágni, és le lehetett játszani, ha egy másik - kemény bakelit - tetejére tettük. És amikor neki a Kalabok korszaka volt, akkor szivárgott be a rap a csúnya kapitalistáktól, és a Kalabok lemezzel szkreccseltek a barátjával iskola után.

mert még nem írtam semmit, csak stoppoltam.